Gyér érdeklődés egy érdekfeszítő regény iránt

Király István, azaz írói álnevén Káli István érkezett szerdán városunkba, hogy a helyi közönségnek is bemutassa legújabb regényét, A szemfényvesztettet.

Sajnos a 18 órakor kezdődő, felolvasással egybekötött bemutató kevés érdeklődőt vonzott, viszont annál családiasabb hangulatban telt. A szerzőt és regényét Kereskényi Sándor irodalomtörténész mutatta be a jelenlevőknek.
 

A marosvásárhelyi Király István neve sokak számára a Mentor kiadóval fonódott össze, mely által nem egy kiváló alkotással gazdagodott a romániai magyar irodalom. Ám amellett, hogy másoknak segített felkerülni az irodalmi térképre, ő maga is alkotott. A nyolcvanas években több műve is megjelent, azonban ezt követően a cenzúra hosszas hallgatásra ítélte. Saját bevallása szerint a némaságból igazán 2012-ben tört ki, amikor közreadta Bíbor című regényét. Öt évvel később pedig elkészült A szemfényvesztett című alkotásával, melyet azóta Erdély több nagyvárosában is bemutatott.
 

Kereskényi Sándor katartikus élményként írta le a regény olvasásának folyamatát, hiszen Kormos Albert alakjában benne rejlik az egész erdélyi magyar kisebbség tragikus sorsa, vagy azt is mondhatnánk, sorstalansága. A regény elején Berciként megismert férfi egy vásárhelyi kisiparos, egy női ruhákat készítő szabó, aki foglalkozása által az elittel is kapcsolatba kerül, azonban a mű központi karaktere mégsem ebből a rétegből származik, hanem a „névtelenek” szférájából. Kormos realizálja saját elesettségét, életének értelmetlenségét, a regény pedig azt a kétségbeesett vergődést mutatja be, melynek kifutásaként a főhős a fészerben felakasztja magát.
 

Létezik-e az Albert által megjelenített keserves kisebbségi sors? Milyen felelősséggel tartoznak az értelmiségiek és a vezetők a nemzet felé egy ilyen helyzetben? Mi a helyes válasz a kisebbségi lét kihívásaira? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feszegettek a jelenlevők, de talán az üzenetet a regény mottója summázza legjobban: „szüleim és mindazok emlékére, akik merték hinni, remélték, hogy az emberhez méltó élet nem mindig rendszer vagy hatalom kérdése.”